A Schneealpe még tartogat jó egynéhány újdonságot, köztük a számomra is még teljesen ismeretlen Rudolfsteig – Knappensteig – Farfelsteig útvonalat, mely a Krampengrabenból indulva ostromolja a hegy platóját. Odafenn pedig egy sziklaszirt, a Rauhenstein is hívogat a becserkészésére. Ismét Péterrel indulunk felderíteni ezeket a túlcsordult turista ösvényeken kívüli, valamelyest magányosabb helyszíneket, és nem csalatkozunk.
 |
 |
|
|
|
8:10 lehet, amikor a reggeli 13 C fokban, szinte még dideregve elindulunk az árnyékban lévő Äußere Knappengraben turistáknak szánt parkolójából. Átmasírozunk egy fahídon, mely a Sieben Quellen (Hét Forrás) táplálta patakon át vezet, és máris a Rudolfsteigen folytathatjuk. Árnyékos erdőben. Ez a Rudolfsteig természetesen nem összekeverendő a hasonnevű testvérével a Raxon.
A Rudolfsteig szerény vonalvezetéssel bír, kellemes sétát biztosít, hisz alig-alig emelkedik. Később utunk rácsatlakozik a Knappensteigre, mely egészen a hegy túlsó oldalára visz, Lurgbauer völgybéli tanyájáig. Mi odáig nem megyünk, hanem egy kereszteződésben balra és fel (fenti kép) letérünk az immár kaptatósba váltó Farfelsteigre (9:10).
Odaát a Veitschalpe köszönget
A Farfelsteig vonala jól látható, itt kivételesen napsütésben
Mint kiderül, ez a turistaút az egyik leggyengédebb, azok között, melyek a Schneealpe platójára vezetnek. Hőségben, nagy előnye, hogy gyakorlatilag a kibukkanásig árnyékban visz. Csupán csak a legutolsó rövid szakasz sziklásodig nyersre (fenti kép), de még itt is árnyékod ad jobbkéz felől emelkedő sziklafal.
Itt a tábláknál bukkan ki a Farflesteig
10:25-kor, azaz indulástól számítva, durván 2 és egynegyed óra elteltéve lyukadunk ki a zöldellő platón. Itt pihenünk egy sort, mielőtt tovább indulnánk a Rauhenstein felé (fenti kép). Egy jelöletlen, de jóllátható leágazásban elhagyjuk a platón vezetőd széles erdészeti utat. A GPS segítségével nem gond meglelni egy további leágazást, mely törpefenyők rengetege között és mély szakadékok szélén lavírozik fel a gyengéden emelkedő sziklaszirtre (11:00, lenti képek).
A célban, csúcskereszt nélkül
A csodás látvánnyal betelve folytatjuk Michlbauer felé, ahol (11:30) elköltjük megérdemelt ebédünket. A pihenő után, 12:15-kor, laza léptekkel, még felbandukolunk a helyi csúcsra, az egyébként már számtalanszor meglátogatott Winbergre (12:40).
A hegy déli gerincén ereszkedünk le, majd a Brunnwiesen át (fenti kép) megkezdjük a végső ereszkedést, mely a Karlgraben mélyén vezet, ahol két, jéghideg tiszta vizű forrás is kínál lehetőséget a szomjoltásra.
Ereszkedés a Karlgrabenbe
A Rauhenstein nyugati oldala a Karlagraben felöl
15:15-kor érkezünk a Hét Forrás táplálta patakhoz, ahol felfrissülünk (lenti kép). A víz olyan hideg, hogy egy-két percnél tovább ki sem lehet bírni, de ez így is jól esik. Nos, ismét véget ért egy remek körút, köszönöm Péternek, hogy újfent elkisért. Remélem túráink közös sorozata folytatódni fog.
Sztefano-Space 